EN

2017 elején, az Educatio kiállításon odamentem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem standjához, hogy érdeklődjek a továbbtanulási lehetőségekről. Teljesen véletlenül az ITK-sokhoz álltam be, ahol szóba elegyedtem az egyik kiállítóval, akiről kiderült, hogy a Pázmány ITK-n végzett és most mérnök. Mivel érdekel a bionika, így rákérdeztem, hogy nincs-e esteleg valami kutatási lehetőségük számomra. Legnagyobb meglepetésemre a hölgy megadta az elérhetőségét, és kérte, hogy írjak neki, mert van az egyetemen egy tanár, akivel össze tudna kötni. Ezután még egy-másfél hónapot ültem a döntés felett, mert nem voltam benne biztos, hogy akarom-e. Végül úgy döntöttem, hogy belevágok, és ezt a döntésemet nem is bántam meg.

Tavaly április környékén volt az első alkalom, hogy elmentem az egyetemre. A kar robotikai laborjába sikerült engedélyt szereznem, Dr. Cserey Györgyhöz, aki később a mentorom lett. Az első hónapokban még nem tudtam pontosan, hogy mit akarok, csak úgy nagyjából tudtam behatárolni. Abban viszont biztos voltam, hogy versenyezni szeretnék azzal, amit elkészítek. Aztán sikerült konkretizálnom a projektemet:

egy motorokkal vezérelt robotkéz.

Elméletben egyszerűnek tűnt, azonban a megvalósításánál akadtak problémák. Rengeteg dolgot nem tudtam még, amire szükségem lett volna, így a

szabadidőmben azzal foglalkoztam, hogy pl. hogy lehet NYÁK lapot tervezni, vagy épp a forrasztás rejtelmeiben merültem el.

A 3D modellezéssel is voltak még gondjaim, ezeket azonban sikerült megoldanom. A kezet pedig szép lassan elkezdtem összerakni. Először ki kellett nyomtatni, ami igazából egyszerűnek tűnt, de sajnos a nyomtatás után rengeteget kellett csiszolnom, alakítanom a kézen, hogy véletlenül se legyen probléma ebből később. Mindezek után elkezdtem összeépíteni: ez volt a legegyszerűbb rész, mert csak egymásba kellett rakni az elemeket LEGO szerűen. A végén pedig befűztem a flexorokat (horgászzsinór) és az extensorokat (kalapgumi). És ezután már csak az elektronika elkészítése volt hátra, meg az összeszerelés.

Észre se vettem és nagyon gyorsan eltelt az idő: januárban kaptam észbe, hogy a következő hónap elején nekem ezzel versenyeznem is kell, még prezentációt se csináltam és nem is tudom, hogy mit kéne beleírni. Szerencsére a NaTE által szervezett programok miatt felkészült voltam az előadás részére, mert folyamatosan fejlesztették a kommunikációs és előadói képességünket, így ezen legalább nem kellett aggódnom. Azonban a saját iskolámmal kapcsolatban is voltak aggályaim: nem igazán támogatták azt, amit csináltam. Igazából, ha nincs az osztályfőnököm, ami tartja bennem a lelket, feladtam volna a sok gyűlölködés miatt, amit a tanárok részéről kaptam.

A februári Műszaki és Reáltudományi Konferencián sikerült másodikként továbbjutnom a Kárpát-medencei döntőbe National Instruments, műszaki tudományok, informatika szekcióban a robotkezemmel. 

    

A döntő Kisvárdán került megrendezésre a Bessenyei György Gimnáziumban. Két nap alatt 15 szekcióban közel 90 előadás hangzott el. Az én szekciómban 10-en voltunk (velem együtt), 6 prezentációval. Sorrendben a harmadik voltam, Fenntartható robotika című előadásommal, amiben meséltem a Pázmány ITK-n folytatott kutatásomról, vagyis a robotkezemről. Ezt a kezet hiányos kézfejjel / csuklóízület nélkül született kisgyermekeknek készítettem azért, hogy megkönnyítsem a mindennapjaikat és lehetővé tegyem számukra olyan hétköznapi dolgok végzését, mint pl.: biciklizés, kutyasétáltatás. Mivel az e-Nable Hungary önkéntese vagyok, így evidens volt, hogy a szervezet nyílt forráskódú terveit fogom felhasználni a projekthez, ami során átalakítottam azt: beszereltem egy szervo motort, amivel (az alapvetően csukló- /könyökmozgással működésbe hozott) flexorokat behúzva fogni lehet a kézzel. Ehhez csak annyi kell, hogy a szervohoz tartozó vezérlőegységen elcsavarjuk a potmétert a megfelelő irányba, amitől a szervo motor működésbe jön, meghúzza a flexorokat és behúzott állapotban tartja az ujjakat addig, amíg el nem akarjuk engedni. 

Ezzel az előadással különdíjat szereztem a szekciómban, aminek iszonyatosan örültem, mert nagyon erős volt a mezőny. 

Vas Alexa, 12. évfolyamos gimnazista, NaTE Nagykövet

Alexára azóta a sajtó is felfigyelt, így a QUBIT is beszámolt róla:

Megosztás:

Write a comment:

*

Your email address will not be published.

© 2024 Nők a Tudományban Egyesület | Minden jog fenntartva.