EFFORTI projekt

A sokszínűség aktív kezelése a vállalatok, a kutatóintézetek és a felsőoktatási intézmények sikerének egyik tényezője. Ez a kutatás és fejlesztés szempontjából különösen fontos, mivel a nők, az idősebb dolgozók vagy az eltérő háttérrel rendelkező munkavállalók potenciáljának megragadása kreatívabb ötleteket, szélesebb perspektívát és új megközelítési módokat eredményez. Mindezek figyelembevételével az EFFORTI projekt olyan mutatókat dolgozott ki, amelyek segítségével mérhető az esélyegyenlőséggel kapcsolatos intézkedések hatása a kutatás és az innováció minőségére és a teljesítményre.

A projekt egy online eszköztárat kívánt létrehozni, azzal a céllal, hogy értékelni lehessen az egyes esélyegyenlőségi intézkedések hatásait. A klasszikus mutatók mellett új koncepciók is megjelentek az eszköztárban, mint például a felelős kutatás és innováció (RRI – Responsible Research and Innovation).

Az EFFORTI projekt távlati célja, hogy jobban tudatosítsa a nemek közötti esélyegyenlőség pozitív hatásait a kutatás-fejlesztés területén, és ezáltal hozzájáruljon egy olyan kutatási és innovációs rendszer kialakulásához, mely tisztában van társadalmi felelősségével.

A 2016 júniusában kezdődött és 2019 májusában végződő projekt konzorciumának vezetője a német Fraunhofer Institute volt, további partnerek a University of Catalonia (Spanyolország), a University of Aarhus (Dánia), az Intrasoft (Luxemburg) és a Joanneum Research (Ausztria), illetve a Nők a Tudományban Egyesület (NaTE).

Az Európai Unió tagországainak többsége jelentős lépéseket tett az elmúlt években a nemi esélyegyenlőség erősítésére a kutatás-fejlesztés területén. A nők azonban továbbra is alulreprezentáltak a döntéshozó testületekben és a vezető pozíciókban. A kutatás-fejlesztés területén bevezetett esélyegyenlőségi intézkedések nyomon követése és értékelése csak az utóbbi néhány évben kapott komolyabb figyelmet. Ezeket az eredményeket az EFFORTI projekt összehasonlító jelentésben tette közzé, amely a nyilvánosság számára is elérhető a projekt honlapjáról – efforti.eu . A jelentés azokon az országjelentéseken alapul, amelyek elemzik az esélyegyenlőség kereteit Ausztriában, Németországban, Dániában, Spanyolországban, Magyarországon, Franciaországban és Svédországban.

A jelentés legfontosabb témái a következők:

• nemek közötti specifikus integráció és szegregáció a kutatási és innovációs rendszerben
• az esélyegyenlőségi stratégiák és azoknak az egyes országokban a kutatásra, technológiára, fejlesztésre és innovációra gyakorolt ​​hatása
• a megfelelő értékelési gyakorlatok.

Az országjelentések és egyes korábbi értékelési tanulmányok eredményei alapján az EFFORTI projekt létrehozta az un. változáselméletet (Theory of Change).

Ez a nyilvánosan hozzáférhető dokumentum átfogó áttekintést nyújt mindazon tényezőkről, amelyek különböző szinteken befolyásolják az esélyegyenlőségi intézkedések hatékonyságát – mint például a földrajzi régió, a szervezet, a csapat –, valamint azoknak a tudományos eredményekre és gazdasági hasznosításukra gyakorolt ​​hatását. A jelentés képezte az online eszköztár alapját.

A NaTE az EFFORTI projekt keretében három műhelymunkát szervezett az illetékes nemzeti döntéshozók bevonására. A legutolsó találkozóra 2019. március 28-án került sor.

A műhelymunka az alábbi témákat érintette:

• az EFFORTI Online-Toolbox 2.0 bemutatása
• csoportos munka az “Impact Story” adatbázissal
• irányított kiscsoportos munka a “Theory-of-Change” templátjával
• az EFFORTI-eszköztár hasznosításának és terjesztésének lehetőségei.

Az UNESCO 2015-ös tanulmánya szerint globális szinten, a 2013-as adatok szerint a bachelor- és mesterszinten végzettek 53%-a nő, azonban csak 43%-uk szerez PhD-fokozatot, és csak 28%-uk (EU-s átlagban 33%-uk, Magyarországon 34,9%-uk) lesz kutató. A tudományos kutatási rendszer hierarchiájának magasabb szintjeit egyre alacsonyabb női jelenlét jellemzi, és a döntéshozatal szintjén már csak alig néhány nő található.

2015-ben a kutatásért, tudományért és innovációért felelős uniós biztos, Carlos Moedas felhívta a figyelmet erre a jelenségre, hozzátéve, hogy a természettudományos és a mérnöki szektorban a vállalkozók többsége általában férfi. Az EU-ban 2010-ben a felsőoktatási intézmények kevesebb, mint 16%-át, az egyetemeknek pedig csak 10%-át vezette nő.

A legtöbb felsőoktatási intézményben világszerte több nő tanul, mint férfi. De ez nem feltétlenül igaz a tudományos területeket képviselő felsőoktatási intézményekben. A tudományos területek közül az orvostudományi, társadalomtudományi és bölcsészettudományi karokon legmagasabb a nők aránya. Viszont a mérnöki, technológiai, természettudományos területen diplomát szerzett nők száma nagyon alacsony. 2000 óta az agrártudományi területen végzett nők száma jelentősen növekszik, aminek az oka valószínűleg az élelmiszerbiztonságra és élelmiszeriparra helyezett egyre nagyobb hangsúly. Európában a nők 19%-a szerez diplomát mérnöki területen. 2000 óta a számítástudomány területén végzett nők száma csökken, amin nagyon fontos lenne változtatni, hiszen ez a terület világszerte bővül, és az informatika a mindennapi élet minden területére kiterjed.

Hazai körkép

Magyarországon 2012-ben a kutatók 34,9%-a volt nő.

Megoszlásuk tudományos területenként az UNESCO Statisztikai Intézetének 2015 augusztusában végzett kutatása alapján:

• Természettudomány: 24%
• Mérnöki pálya, technológia: 20%
• Orvostudomány: 48,1%
• Agrártudomány: 37,8%
• Társadalomtudomány és bölcsésztudomány: 44,8%

Az üzleti szektorban alkalmazott kutatók 19,2%-a nő Magyarországon.

A női kutatók száma jelentősen nő az EU-ban

A felsőoktatásban és a kormányzatban a kutatók 40%-át, a magánszektorban pedig 19%-át teszik ki a nők. A női kutatók aránya gyorsabban nő 2000 óta, mint a férfiaké (évente 5,1%-kal 2002 és 2009 között, a férfiak a 3,3%-os növekedésével szemben). Ennek ellenére a nők karrierjét erős szegregáció jellemzi. 2010-ben ugyan a női hallgatók (55%) és végzettek (59%) száma meghaladta a férfiakét, de mégis több férfi szerzett PhD-fokozatot. A nők aránya a műszaki és technológiai területen a legalacsonyabb (7,9%). 2010-ben a felsőoktatási intézmények vezetőinek csak 15,5%-a, az egyetemi rektoroknak 10%-a, a tudományos testületek tagjainak 36%-a volt nő. Az EU a 2000-es évek eleje óta jelentős erőfeszítéseket tesz arra, hogy a női kutatókat és a nemi esélyegyenlőség elvét integrálják a kutatásba és az innovációs stratégiába.

Szinte minden tudományos területen növekszik a nők jelenléte, viszont döntéshozói és menedzseri szerepkört csak kis százalékuk tölt be, tehát további intézkedésekre van szükség.

A „több nőt a tudományba” és a tudományos karrier kiválasztására irányuló megközelítés helyébe olyan szempontrendszernek kell lépnie, amely a „rendszer rögzítésére” irányul; a veszteséges pontokat, korlátokat, kultúrával kapcsolatos attitűdöket hangsúlyozza, ami miatt több nő is elhagyja a tudományt.

Többek között a következő lépések segíthetik elő a nagyobb diverzitást a tudományos munkaerő területén:

1. A kormányok ösztönzése:

• a kulcságazatokban az adatokat gender szerinti bontásban kell gyűjteni
• olyan politikai intézkedéseket kell végrehajtani, amelyek elősegítik a nők részvételét a társadalomban és a munkaerőben, valamint a tudományban és az innovációban
• lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a tudomány és az oktatási rendszerek hozzáférhetők, kiváló minőségűek és megfizethetők legyenek

2. A kutatás, a tudomány és a kormányzati intézmények ösztönzése:

• kötelezettséget kell vállalni rá, hogy a nők a tudomány, kutatás- és innovációs menedzsment és döntéshozatal területén egyenlő arányban vegyenek részt
• támogatni kell a nemek közötti egyenlőség és sokszínűség iránti elkötelezettséget a finanszírozás, a programozás és az előrehaladás nyomon követésével
• ösztöndíjakat és támogatási forrásokat kell bevezetni az alulreprezentált csoportok képviseletének növelése érdekében

3. A munkáltatók és a kormányok ösztönzése:

• fogadjanak el nyílt, átlátható és versenyképes toborzási és előrehaladási politikát
• dolgozzanak ki olyan stratégiákat, amelyek elősegítik az oktatás és a munkahelyek sokszínűségét, és olyan célokat tartalmaznak, mint a különböző csoportok részvétele, a pénzügyi támogatás és a foglalkoztatási lehetőségekhez való hozzáférés
• biztosítsanak kiegészítő támogatást a nőknek a képzéshez, az igényelhető finanszírozáshoz, a vállalkozások fejlesztéséhez