Bálint Karola, a Londonban a Women Techmakers Scholars Programjának köszönhetően képviselhette hazánkat. A Google #WomenTechmakers programjának célja a lányok támogatása a technológiai területeken. Karola a Szegedi Tudományegyetem másodéves informatikus hallgatója és nem utolsó sorban a NaTE Nagyköveti Hálózatának is a tagja.

 

A Women Techmakers Scholarship Program

Dr. Anita Borg (1949-2003) arra szánta életét, hogy lerombolja a falakat, amely távol tartja a nőket az informatikától és egyéb tudományos területektől. Az elképzelése az volt, hogy 2020-ra az informatikai diplomát szerzők 50%-a nő legyen. Ettől jelenleg még elég távol állunk. Az ő vízióját követve, és az ő emlékére jött létre a Google Women Techmakers Scholarship Programja (Google Anita Borg Memorial Scholarship Program). A program célja, hogy támogassa az informatikát tanuló lányokat szerte a világban és ösztönözze őket arra, hogy ők maguk is szervezzenek programokat az informatika népszerűsítésére a lányok körében, és ezáltal a világban mindenhol több lány érdeklődését felkeltsék. A programnak három kategóriája van: külön értékelik a pályázókat Észak-Amerikában, Ázsiában, illetve egyben az Európából, közel keletről és Afrikából pályázókat. Én ebben az utóbbi kategóriában tudtam pályázni, így jutottam be azon 20 lány közé, akik ebben a régióban elnyerték az ösztöndíjat. Az ösztöndíj elnyerésével lehetőségem nyílt 2 napot eltölteni a londoni Google irodában. Voltak különböző előadások, beszélgetések, ahol többet megtudhattunk például a Google felvételi interjúiról, vagy arról, hogy korábbi díjazottak milyen programokat szerveztek az ösztöndíjuk elnyerése óta. Ezen kívül körülnézhettünk az iroda épületében, valamint több közös játékban, projektmegvalósításban is részt vettünk. A program során sok új inspiráló személlyel találkozhattam, és nagyon hasznos tapasztalatokkal lettem gazdagabb.

Az ösztöndíjra való jelentkezéskor 4 esszét kellett írnunk. A tudományos munkán, eredményeken kívül a társadalmi szerepvállalást, vezetői készségeket is értékelték. Írnunk kellett egy vázlatot arról, mivel ösztönöznénk fiatal lányokat, hogy az informatika területén tanuljanak tovább. Emellett ki kellett fejteni egy saját projektet, példát kellett adni arról, hogy milyen vezetői tapasztalataink vannak, valamint néhány rövidebb kérdésre is választ kellett adnunk, mint például, hogy az egyetem vezetősége helyében mi mivel ösztönöznénk még jobban a lányokat, hogy tanuljanak informatikát, vagy hogy a mi környezetünkben milyen arányban tanulnak a lányok ezen a területen és hogy ennek mi lehet az oka. Az egyetemi ajánlásoknak szintén nagy szerepe volt.

A kérdéseken gondolkozva arra jutottam, hogy az egyik legfontosabb feladat az, hogy lehetőséget biztosítsunk fiatal lányoknak (és fiúknak), hogy megismerkedhessenek a programozással. Bár egyre több programozó verseny, tábor, program van, ahol a diákok megírhatják első számítógépes programukat, sok diáknak nincs lehetősége ezeken részt venni, akár azért, mert a környezetük nem támogatja ebben őket, nem is hallanak a lehetőségekről, vagy esetleg nem tudnak messzire elutazni, nincs meg az anyagi forrásuk, szülői támogatásuk. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy minél több iskolába, tanárokhoz és szülőkhöz is eljusson a híre ezeknek a programoknak, illetve, hogy kisebb vidéki városokban is megrendezésre kerüljenek. Képzeljünk el például egy 14 éves diáklányt egy kis vidéki városban, aki azon gondolkozik, hogy „mi legyen, ha nagy lesz”. Informatika órán már megtanulni alap szinten használni az Office programokat, a mobiltelefonja folyamatosan a keze ügyében van, szeret számítógépes játékokkal játszani, azonban semmi rálátása nincs arra, mit is jelent a programozás. Nem tudja, vajon szeretné-e csinálni, jó lenne-e benne. Bár a matematikát mindig is nagyon szerette és logikai játékokkal is előszeretettel játszik, kivételes tehetsége van azok megoldásában, ezeket nem tudja az informatikával összekapcsolni. Nincs egy programozó ismerőse sem, csak néhány filmben látott elhízott, magába forduló, fura, nagyon kocka férfi informatikust. Mivel ilyen ő egyáltalán nem szeretne lenni, eszébe sem jut informatikát tanulni. Ennek a lánynak szüksége van példaképekre, hogy lássa, egy informatikus nem csak olyan lehet, mint az általa látott filmekben. Emellett talán, ami még fontosabb, hogy lásson bele ő maga is, hogy mivel foglalkozik igazából egy informatikus, próbálja ki, hiszen anélkül nem tudhatja, hogy neki való-e. Mivel azonban leginkább gyerekekről, fiatal tinédzserekről van szó, nagyon fontos a játékosság. Jelentsenek a feladatok kihívást számukra, hogy sikerélményük legyen, ha meg tudják oldani, de közben jól is szórakozzanak. Jónak tartom azokat a programokat, ami konkrétan lányoknak van szervezve, hiszen így érezhetik, hogy szükség van rájuk is, azonban szerintem az is fontos, hogy a fiúkkal együtt is megtanuljanak dolgozni, illetve, hogy a fiúk is lássák, hogy a lányoknak ugyanúgy lehetnek értékes gondolataik, jó problémamegoldó képességük. Ha a lányokat ezeken a programokon különválasztjuk, az nem fogja olyan hatékonyan ledönteni a falakat. Jó ötlet lehet például, ha meg van határozva, hogy egy rendezvényen/táborban 50-50%-ban vehetnek részt lányok és fiúk, vagy egy csapatversenyen a csapatokban fele-fele legyen a nemek eloszlása. Minél több mindenkihez jussanak el ezek a lehetőségek, ismerje meg minél több diák a programozás világát. Ha valakinek nem tetszik, akkor legalább megtudja mi is az igazából, ami nem tetszik neki, viszont, aki még soha nem programozott, hogyan döntse el, hogy szereti-e? A népszerűsítő programokra nagyon is szükség van, a közeljövőben valószínűleg nem kell tartanunk attól, hogy túl sokan akarnak majd informatikusok lenni, és nem lesz elég munka számukra.

Számomra elég korán eldőlt, hogy az informatika területén szeretnék tovább tanulni, a Csongrádi Batsányi János Gimnáziumban már 12 évesen lehetőségem nyílt megismerkedni a programozás alapjaival. Sokat köszönhettem informatika tanáraim bíztatásának és támogatásának, így nem volt kérdés számomra, hogy nekem való-e ez a terület. A középiskola után a Szegedi Tudományegyetemen szintén sok támogató tanárral ismerkedhettem meg, lehetőségem nyílt többféle kutatásban is részt venni. Elkezdett érdekelni az informatika és az egészségügy kapcsolata, így bekapcsolódtam az Általános Orvosi Kar Orvosi Informatikai Intézetének munkájába, illetve az Informatikai Intézet egy kutatásába is. Foglalkozunk gyógyszeradatok elemzésével, hangelemzéssel, alkalmazásfejlesztéssel. Részt veszek emellett az idei 50 tehetséges magyar fiatal programban is, aminek kapcsán mentorom dr. Beck György, a Vodafone Magyarország Zrt. elnöke lett. A vele való találkozások, beszélgetések és az általa kínált lehetőségek is sokat segítenek a fejlődésben.

Hálás vagyok, amiért ilyen sokan támogattak/támogatnak, viszont tudom, hogy nem mindenki ilyen szerencsés, sok fiatalnak nincs lehetősége ilyen korán megismerkedni az informatika területével. Ezért tartom fontosnak, hogy visszaadjak abból, amit kaptam olyanoknak, akik a környezetüktől valamiért nem tudják ezt a támogatást megkapni.

A Google programját nagyon inspirálónak és motiválónak találtam. Az ösztöndíj elnyerése óta még motiváltabb vagyok olyan programok szervezésében, lebonyolításában, ahol népszerűsíthetjük az informatika lenyűgöző világát és a benne rejlő megannyi lehetőséget.

Bálint Karola

Megosztás:

Write a comment:

*

Your email address will not be published.

© 2015 Nők a Tudományban Egyesület. Minden jog fenntartva.